Guild Wars 2 értékelések

Számos érdekes és kreatív értékelés érkezett az egy hete meghirdetett Guild Wars 2 élménybeszámoló versenyre. Az általunk legjobbnak talált leírás Lipcsei Kornél tollából született, aki egy Guild Wars: Ascalon kísértetei című könyvet nyert, a pólót pedig Geri Viktória kapja. Gratulálunk a nyerteseknek, és kérjük, hogy lépjenek velünk kapcsolatba a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címen. Az 5 legjobb élménybeszámolót a cikkben olvashatjátok.

"Ez a nap is átlagos napnak indult... 

...hunyorogva ébredtem miközben a spalettán átszűrődő fény a szemebe sütött. Felkeltem és magam mellé néztem, az ágy másik oldala, ahol egy asszonnynak kellene volna feküdnie, most üres volt. Bánatosnak kellett volna lennem, mert nem egészen két hete lelépett a Javier nevű kertésszel, de talán örültem is neki, házasságunk hat éve alatt többször sírtam magam álomba mint az a csecsemő, aki nem kap lefekvés előtt tejjel elkevert almabort. Kegyetlen nőszemély volt aki ha lehetett terrorizált lelkileg, és bizony lévén erős volt mint egy bivaly, nem vetette meg a péklapáttal való elnáspángolást sem...az ember csak norn nővel ne kezdjen, pláne ha embernek született. Főzni azt nem tudott mint az ember nők legtöbbje, de többet mesélt harcokról mint amennyit egyáltalán megjegyezhettem volna. Persze esze fele annyi se mint azoknak a manóféléknek messzi földről vagy azok az új jövevények, sylvariknak hívják öket a népek...haha némelyik elmereng és máris mókus költözik valamelyik nyílásába és vidám madarak költöznek a hónuk alá. Viszont ami tény, egy charrnál csak jobb lehet; állítólag megeszik a férfiakat miután elvették tőlük ami nekik kell...puha pamutgombolyag. 

Felvihogtam, ez a nap is olyan lesz mint a másik, felszedelőzködtem, felvettem a hátizsákom amibe az erdőben összegyüjtött gombát szoktam tenni, és mint mindig most is elégedetten tapasztaltam milyen nagyszerű és profi a zsebek elosztása, a táska kezelhetősége és legfőképp a súlya. Vehettem volna nagyobbat, hogy ne kelljen sokszor fordulnom de szegény embernek születtem, az ilyesmit a vásárokon adják mindenféle csillogó drágakövekért. Sokszor álmodoztam, hogy nagy ember leszek és nyitok magamnak a városban egy bankfiókot és mindenféle csecsebecsékkel, ruhákkal halmozom el magamat és a pénzéhes nőket. No, vissza a valóságba, az egyszerű ember maradjon a réznél, ne ábrándozzon vagyonokat érő drágakövekről, utáltam is miatta a libamájon és kacsasültön elhízott uracskákat. 

Kiléptem a házból és tapasztaltam: hiába láttam már ezerszer, még mindig lenyűgöző kép fogad. Az épületekből árad a stílus, az utat mintha odafestették volna, és szinte még szélcsendben is érzem ahogy él körülöttem a világ akár tőlem függetlenül is. Elindultam egyedül az erdő felé, ez egy magányos munka, a jó és értékes gomba kevés, így barátokat és partnereket tartani luxus, nehogy elvegyék az ember megélhetését. Az ember munka közben nem vesz tudomást a körülötte élő lélegző környezetről, de mikor megáll pihenni mindig rádöbben, mennyi dolog is történik valójában. Ha felmennék egy képzeletbeli kilátóba és mindenfelé elláthatnék, megdöbbennék mennyi-mennyi esemény és megoldandó feladat várja az arra alkalmas embereket. Néhol csak teheneket kell etetni, máshol víz alatti istenektől elrugaszkodott torz lényekkel kell felvenni a harcot, megint máshol mesebeli sárkányok várják az arra alkalmas hősőket, hogy legyőzőre találjanak. 

Álmodozásomnak egy számomra jól ismert hang vetett véget. Minden gombász nagy ellensége a vaddisznó. Nem estem pánikba, csöndesen célbavettem a legközelebbi megmászható fát, majd szép lassan elkezdtem az irányába poroszkálni. Belül szidtam magam, annyira elvarázsolt az álmodozás, - soha nem látott tájakról, harcokról eposzi ellenfelekről, s mindezt általam elképzelt művészien megkomponált zenére - hogy nem vettem észre a vadállat közeledését. Elértem a fát, nekitámasztottam a lábam, nekifeszültem és elkezdtem mászni. Pontosabban elkezdtem volna, ugyanis abban a pillanatban a fa reccsent egyet, majd elkezdett kidőlni, és ha eddig a disznó nem is tudta hogy itt vagyok, most már bizonyosan tudomást szerzett rólam. Hangos vísítás volt a válasz az általam okozott zajra. Ahogy azt sejtettem a vaddisznó fel is tűnt, de hogy ekkora azt álmomban sem mertem volna gondolni. Hatalmas állat volt, szemeiben állítom a pokol tüze égett és egy bronz nyakörv volt rajta, melyen egy két kardot ábrázoló biléta lifegett. Talán valami cirkuszból szökhetett meg, de ez a legkevesbé sem érdekelt most...az életem volt a tét. A disznó elkezdett utánam rohanni és igen hamar be is ért, az agyarával alám vágott és fel is dobott a levegőbe. Földetérésem után a fájdalom és a reményvesztettség ködén keresztül is az istenekhez imádkoztam, hogy gyors legyen és amennyire lehet fájdalommentes. Láttam közeledni a malacot, próbáltam arébb menni, de nem bírtam egyedül felkellni így csak vonszoltam magam. A vadállat alig lehetett tíz méternél messzebb, amikor megtántorodott és a két méterre levő vastag tölgybe csapodott. Az erdő mintha megelevenedett volna, a fák mögül fényes páncélokba és csudaszép ruhakölteményekbe öltözött emberek jelentek meg élükön egy macskafélével, aki vélhetően azt az íjat tartotta ami a melákot letérítette a mellkasom felé vezető útról. A megvadult állat azonnal szembe nézett az új ellenfeleivel, akik taktikusan körbevették, és harci alakzatot vettek fel. Hatalmas kardok villantak, íjjak pendültek, és odaadó állati segítőtársak vívták ezt a harcot. Ekkor talán a véletlennek, talán a macska harcos túlzott bizalmának köszönhetően – vélhetően volt is mire, több száz csatát láthatott már, de az ördög nem alszik, elég egy apró hiba és istenek bármely teremtménye hamar a földön találhatja magát – az őt követő állattal együtt mellém csapódtak a fa tövébe. Mivel a társai azonnal védvonalat „emeltek” közte és az „erdő királya” közé gondoltam nem hagyják magára, viszont nem volt idejük felsegíteni a társukat így született meg a gondolat, hogy majd segítek én neki. Föle hajoltam és elkezdtem pofozgatni, a kulacsombol vizet öntöttem az arcára. Az állat ami kísérte egy kutya volt - irónikus egy nagyra nőtt macskának, hogy kutya legyen a kísérője – és az isteneknek sem akart arrébb menni, vagy félreállni, hogy csinálhassam a dolgom. Ott lábatlankodott és akadályozott, de végül csak sikerült magához térítenem a robusztus harcost; ezek után a sertésnak esélye sem volt, az egész harc egy jól megkoreografált tánchoz hasonlított, sose láttam lenyűgözőbbet. 

A harc véget ért, a harcosok szinte teljesen széthordták a malacot, ami nem volt hasznos számukra azt otthagyták az erdő vadállatainak...lakoma lesz nekik a mai. Feltápászkodtam, sajgott mindenem, összeszedtem a holmim, s mikor felnéztem a macskaharcos állt előttem. Kezembe nyomott egy kardot és intett a fejével, hogy kövessem a harcos csapatot... 


...hát így kezdődött minden, így kezdődött el az én történetem. 


Magyarázat: A karakter alkotás és a személyes dolgok kiválasztása szerintem nagyszerű húzás, szinesebbé teszi a játékot az "újrakezdők számára. A fajok ötletesek (személyes kedvenc a Charr) talán a sylvari sikerült mind közül a leggyengébben, ők olyan tipikus fantasy öko kreatúrák (elfek). AZ UI kiváló minden egyszerű rajta könnyen megérthető és kezelhető. A Gem Store-ral én nem szimpatizálok, jobb szeretem a havidíjas cuccokat. Bőven van vele aggályom, de a jövő vagy engem igazol vagy sem előre kár károgni. A játék elkepesztően néz ki és ehhez mérten tudomásul kell venni, hogy lesz is gépigénye, de szépen muzsikál gyengébb gépeken is tehát nagyon jól skálázható a grafika. Az játékos csak úgy megáll észrevesz apróságokat, ami miatt a világ valóban élő lélegzőnek tűnik a legapróbb részletekig. Emiatt könnyű benne elveszni és azt hiszem ez egy MMO legfontosabb ismérve, hogy mennyire köt le. Észre sem veszi az ember, hogy csinálja a feladatokat, részt vesz eventekben, az ember szinte olyan könnyen engedi el a régi MMO-s Kvesztelgetős dogmákat, hogy csak na(ölj le 12 farkast, és megint és most a főfarkast is pliz pliz pliz). A harc bár egyszerű, remek és szórakoztató és a legjobb játékosoknak is van benne kihívás. A groupos eventek nagyszerűek, ahol természetesen mindenki a beleölt energia alapján kapja a jutalmát(értelemszerűen van pici hibafaktor, de belefér). A fekete leves: az "F" gomb. ha olyan helyen harcolok ahol több dolgot is tudok csinálni (feléleszteni a haverom, felvenni egy botot a földről, feléleszteni a haverom petjét, nem a haverom élesztgetni), akkor sok esetben kínszenvedés a kaotikus harcban a rengeteg effekt és mellett, a megfelelő akciót kicsikarni a gombból." (Lipcsei Kornél)

"Sajnos az első Béta hétvégében nem volt lehetőségem részt venni, a másodikban kb 6 órát birtam eltölteni és nem is igazán tetszett, számomra a harc nagyon lapos volt. A harmadik már jobban sikerült, ki birtam próbálni a kedvenc fajom a Sylvarit és nem is csalódtam akkorát. A történet is kicsit jobb volt mint az ember és a norn, és az npc-k is emlékezetesebbek voltak számomra. Bár azért megjegyezném, a Gw1 es karakterekhez nem mérhetőek, bár ez főként abból adódhat szerintem, hogy gyakorlatilag a cutsceneken csak beszélgetnek. Ha lenne valami akció vagy cselekmény az átvezetőkben lehet sokkal maradandóbbak lennének. Pláne , ha mint a Gw1 ben mi is szerepelnénk rajtuk. A harc eleinte érdekes volt kitapasztalni egy másik kasztal, amíg meg nem szereztem az összes fegyver képességet és nem unlokkoltam legalább a képességek 50% át. Ezután sajnos megint laposnak éreztem, sőtt taktikátlannak és kombinálhatatlannak. Számomra igazából az igazi kombók is észrevehetetlenek voltak, hiába olvasgattam a ksilleket jobbra balra. A Guild Wars 1 csatájai számomra sokkal jobbak taktikusabbak voltak. És most nem csak arra gondolok, hogy a Gw2 ben a 8 főnél nagyobb csatákban szinte semmit nem tudsz kivenni, hogy ki az ellenség, vagy mit csinál, vagy ki mit lő éppen, hanem arra, hogy gyakorlatilag erre se reagálni nem tudsz, de sajnos nem is igazán kell, általában elég ha spamolod a skilljeid, mert gyakorlatilag a szentháromság hiánya miatt csak nuke jai vannak mindenkinek, meg status effecteket tud osztani, max healelni minimálisan. És ha ez nem lenne elég a Gw1 el ellentétben ezt még azzal is fokozták, hogy egyámson és a szörnyeken is át lehet mászni. Bár ha jól emlékszem nem mindegyiken. De amikor "támadnak a kentaurok" és 1-2 kockába tömörül mind a 10 és 2 aoe elviszi mind....NAGYON elkedvtelenedtem. Viszont meg kell hagyni, hogy mind grafikailag és játékmenetre kárpótol a játék. Talán pont a harc egyszerüsége miatt másban lehet taktikát találni. Ha megtámadják az erődöt ahol éppen küldizel, bizony segíteni kell mert mehetsz máshova küldizni akkor. És nemárt ha felszedjük az Npc öröket akik elesnek a csatában, mert lehet hogy ellep az ellenség. És ez tényleg fontossá teszi az NPC ket, nemcsak diszek. Sött a dinamikus küldetések amik folytatódnak, hatalmas élményt nyujtanak. Nem elég hogy viszafoglalunk egy lerombolt erődőt és kapunk ezáltal új kereskedőket, de mehetünk tovább és kiszabadithatjuk a fogjokat, hogy késöbb ne lehessen viszafoglalni az erődöt például. A másik dolog amit fantasztikusan brilliáns ötletnek tartok, hogy, ha viszamegyek egy kis területre, leviszi a szintem és tudok küldini meg mindent, de mégis a saját szintemnek megfelelően kapom a jutalmakat. Így bárhol lehet játszani és mégis halad az ember. A story elején nehezen indul be, de mire a béta végére érünk addigra réjövünk még sehol sem tartunk vele. Biztos vagyok hogy még 80 után is csak a felénél fogunk tartani. Igazán grandiózus csatákat és epikus storit várhatunk. És a sok szerepléstől a karakterek is emlékezetesebbek lesznek. A grafika pedig ahogy mnodtam nemcsak szép, de müvészi is, pont ahogy a készitők beharangozták. Akárhova mentem CSAK olyan területre tévedtem, ahol gyerekkoromban kalandoztam volna legszivesebben. Minden változatos, nincs egy négyzetméter sima terep. Kiszögellések, liános sziklafalak, tengerszemek, ködös mocsarak, mely közepén lidércfényes faházak rejtőznek, a városok nemcsak lélegzetelállítóak és hatalmasak, de TELJESEN bejárhatóak, mikor azt mondom teljesen, az azt jelenti, hogy néha a ház oldalán növő gombákon fel kell ugrálni a torony tetejére és onnan a bástyára, hogy a zászlórúd melett lévő tekercsre kattintva körbenézzen a karakter és feljegyezze a noteszébe. És ez minden nagy városban, sőt, minden teruleten van. És rengeteg mindent lehetne írni még ami fantasztikussá teszi a játékot, és mindezt egy egyszerü bétából ami még 5% át sem takarja a játéknak majd és még nincs is teljesen véglegesítve. Ha leszámítom a számomra csalódást okozó harcrendszert akkor talán az évtized legjobb online játékára nézhettem rá a hétvégén. Türelmetlenül várom a megjelenés napját sok millió más játékossal szerintem." (Endymion)

"Nem kis szerencsémre, sikerült kulcsot szereznem az utolsó bétához. Az első rész évekig lekötött, így voltak elvárásaim a játékkal kapcsolatban, amik percek alatt tovaszálltak, ahogy berántott magába a világ. 
Mindig is a PvE volt a világom így arra helyeztem a hangsúlyt. Minél több kasztot és fajt akartam kipróbálni, megnézni mennyire változtak meg az első részhez képest (Monk karakterem volt így kerestem az utódját) és hogy milyenek lettek az újak. A legjobban a Guardian érdekelt és hamar rájöttem, hogy ez a kezdő játékosok karaktere. Lényegében képtelenség vele meghalni, sem a sztoriküldetés sem az event-ek nem jelentettek problémát még nagyobb szintű ellenfelek ellen sem, amivel ugye sűrűn összefuthat az ember, ha nagy csapatos event-be csöppen bele. Próbáltam a Thief karaktert is, ami nem igazán fogott meg. Majd jött a Mesmer. Sosem játszottam vele, a kezdetekben nem is éreztem a karaktert de mikor végignéztem a fegyverhasználatát rájöttem, hogy mit értett a készítő cég személyre szabás alatt. Lecseréltem az egykezes kis mace-emet kétkezes staff-ra és máris megállíthatatlan voltam. Voltak így is gyengeségeim de a játék itt is a segítségemre sietett a második készlet fegyverrel. Betoltam egy kétkezes kardot és elkezdtem cserélgetni a felszerelést idomulva a csatához. Az addig nehéznek bizonyult sztori küldetések piskóta kategóriába kerültek, az eventeknél brutális sebzést vittem be. Csak tanácsolni tudom mindenkinek, hogy a játék elején húzzon ki minden fegyvert, érezzen rá arra melyek a neki való fegyvernemek, mert a későbbiek során szükség lesz a nagy rutinra és a gyors helyzetfelismerésre. 
Az új event rendszert nagyon eltalálták, bár skálázását és indulási idején még van mit finomítani. Mivel az utolsó bétába került be az asura faj is, így a kezdőterületén event-ről event-re rohantam, nem volt megállás, csak az tűnt fel, hogy tízes szinten még egy sztoriküldetést sem csináltam meg. Ellenben az emberek kezdőterületén sokkalta kevesebb volt az induló event, úgy kellett vadászni az eseményeket. Remélem ezen tudnak majd alakítani egy keveset. 
A világ még mindig gyönyörű, a legapróbb részletekig kidolgozott, minden fajnak és területnek megvan a maga egyedi hangulata, a játékos megtalálja a maga számításait. Lehet hogy az egyik faj nem jön be, mert lapos a stílusához, lehet a másik viszont annyira megtetszik, hogy utána nem tudja letenni a játékot. 
Kíváncsian várom az indulást, eddig is be akartam szerezni a játékot, de a hétvége után az első helyre került a listámon." (Balázs Ferenc)

"Szerencsére lehetőségem volt minden beta alkalmával kipróbálni a játékot, és időről-időre folyamatos, látványos javulás volt tapasztalható a játékban. Eleinte még lag problémák voltak, bugos eventek, imbalanced pvp, és mostanra az egész kiforrni látszik. Mind a PvE, mind a PVP terén nagyon élvezetes a játék. Személy szerint én PvE párti vagyok, de még így is pillanatok alatt magával ragadott a nagyon intenzív, dinamikus PvP. Nagyon jó dolognak tartom azt, hogy bármikor ki és be lehet lépni egy meccsbe bármi féle büntetés nélkül, és akár a barátaimra is csak két kattintással rá tudok csatlakozni, hogy velük harcoljak a csatatéren. Számomra egy MMORPG-ben nagyon fontos az, ahogy a játékosokkal együtt lehet dolgozni, és ez a Guild Wars 2-ben teljes mértékben jelen van. Nem kell könyörögni másoknak, hogy a partyjukba vegyenek be, vagy órákat várni valakire, aki segít megcsinálni egy küldetést, hiszen bármelyik arra járó ember besegíthet nekünk mindenféle szerveződés nélkül, amit a játék XP megvonás vagy a loot szétosztás helyett a hangulatos, közös játék élményével jutalmaz. A táj kidolgozottsága egyszerűen lélegzet elállító. Elképesztő részletességgel vannak megalkotva a legkissebb résztől egészen a WvWvW területig bezáróan. Ha nem kedveljük sem a questezést, sem az ellenségek szüntelen gyilkolászását, akkor elég ha csak elindulunk egy irányban a térképen, és egy felejthetetlen virtuális utazást tehetünk a Guild Wars 2 univerzumában, ahol utunk során számos PoI, Vista és jumping puzzle vár felfedezésre. Összefoglalva az eddigieket, nagyon mély benyomást tett rám a játék a legutolsó beta event alkalmával. Nagy utat járt be a játék fejlesztése, ami végre a végéhez közeledik. Már alig várom, hogy a kiadás előtti headstart napján elkezdhessem kalandozásaim a játék világában." (Sáfrányos Tamás)

"Nagyon régóta várom már a játékot, már azóta hogy gw1el játszottam így egyértelmű volt az elővásárlás számomra. Minden bétán részt vehettem, és nagy öröm volt számomra hogy pvp téren az annyit sújkolt balance,és haszontalan skillek ujra alkotása/ fejlesztése, nem csak egy be ígért dolog, hanem valósan működött, egyik bétáról a másikra a nem túl népszerű ,hatásos skilleket felhúzták, a túl erős skilekre cd-t növeltek stb.. Hétvége első napán, pve téren tevékenykedtem Sylvari elét kezdtem, és amint beléptem, letaglózott a látvány, hihetetlen szépen volt megalkotva a táj, a sok zöld fa, az élő mozgó világ,, lenyűgöző volt. Pve téren is fejlödést tapasztaltam, míg az elözö bétákon elével az azonos zintü mobok is 3 hitböl megöltek, így muszáj volt ide oda dodgeolni, most már megnövelték az életet, és már 5 ütést kibírtam( persze mindenféle boonok, dolgok nélkül értem ezt ) :D Personal storyröl szintén csak jót tudok mondani, külön élmény, hogy sokszor van választásod, hogy mit teszel, hogy haladsz tovább, így garantált hogy 2-szer ugyanolyan nem lehet a dolog. Pve téren még részemröl hatalmas élmény, hogy sokszor be kell venni egy területet hogy tudj questelni, és itt térnék k0 ia dinamikus eventkre, hihetetlen jól vannak megcsinálva, ahogy az események követik egymást!Hihetetlenül érdekesek, és ami fontos izgalmasak. Részemről más játékokban egyszerűen gyűlöltem questelni, nos a gw2-ben még ezt is szerettem.. mindig van választás, vagy így vagy úgy csinálom meg a questet.PvP terén, valami lebilincselő élmény fogadott, mint a többi bétán. Egy barátommal aki guardian, én pedig thief kasztal közösen haladtunk bg-ken, és meg kell mondjam, nagyon nagy élmény volt.Sok múlott a jól kkordinált elite skillen, a foglaláson vagy esetleg egy guild lord megölésén, nagyon sok taktikai megoldás létezett. Pvp téren balance ezek a hétvégén is megvolt, egyedül talán a greatswordos warrirookat éreztem túl erősnek, ha rám futott, az életem 70-80 % át levette, mire eltudtam dodgeolni! de ezt bizonyára balanceolják majd.Egyedüli negatívumnak amit pvp téren észleltem, a nagyobb csaták során, az hogy ha melee karival vagy, bizny nagy káoszba érzed a dolgot, és haamar a földön találod magad. Viszont casterrel távolból könnyen lehet darálni a tömeget, de akkor is..eléggé kivhetetlen káosz volt.A myctic forgeos dolog, ami ugyebár 4 itemböl csinál 1 újat is rendkívül izgalmasnak találtam, mindig nagy izgalommal vártam, mit fogok kapni most a 4 random itemböl :) örömmel tapasztaltam hogy külön szedték pvp és pve itemekre is, így aki nem pvezik is megtapasztalhatja a mystic forgeot, csak épp pvp tokenet vesz glory pontból és alapanyagokat is pvp itemeket lebontásával szerzi meg. Összegezve a béta hétvégét, egy nagyon csodálatos tájat, és remek personal storyt kaptam a sylvariktol, és egy nagyon izgalmas pvpt az asuráktól : )mindenképpen lebilincselő játék, megérte az árát !" (Nyestea)